Kicsit visszahúzódtam, mert felváltva bírkózom valamelyik Pupit megtámadó nyavajával és a vizsgákkal, de persze ettől nem áll meg az élet!
A fagyóban mindig tartok leveles tésztát, soha nem lehet tudni mikor enne valaki valami finomat és ebből különösebb vesződség nélkül hamar sülhet sós, vagy édes! Ráadásul könnyű és emészthető is.
Ezt a receptet gyakorlatilag Pupikám találta ki. Én mondtam, hogy csinálok epreset, Ő meg mondta, csináljak lekvárosat… Elgondolkoztam, mert a tészta már kiengedett és nem tudom hogy lehetne belőle lekváros… Akkor én mondtam: “Csinálok epreset-lekvárosat!” Pupi: “Az jó, én pont arra gondoltam!!!”
Na ezt megbeszéltük… Nagyon nem tudtam mi legyen, begyújtottam a sütőt, lesz, ami lesz alapon. Összedaraboltam a megmosott eperszemeket és kevertem hozzá meggylekvárt. Aztán szórtam bele grízt, hogy az felvegye a nedvességet. A lapokat kissé megnyújtottam, azokra is szórtam a grízből és a közepére halmoztam a tölteléket. Felvertem egy tojást, 3 oldalát/szélét bekentem a tésztának, egymásra hajtottam, a végeit visszahajtottam, lekentem az egészet tojással. Megszúrkáltam villával és betettem sűlni.
Szeletelni akkor lehet, amikor kihűlt, de olyan illata volt, hogy nagyon nehéz volt kivárni! 🙂
Nagyon fini lett, édesszájúak tehetnek a töltelékhez cukrot, vagy porcukrot tálaláskor.
Aztán tovább fejlesztettem és muffin formába vágtam négyzeteket, halmoztam bele a töltelékből és így sütöttem ki. Cuki kis kosárkák lettek!
